(Helyszín egy garázs, a berendezés egyszerű, olcsó erősítő, házi hangfalak, összetákolt állvány, rajta egy meglepően jó mikrofon, amely azonban kölcsönzött, a mikrofonon rajta van a kölcsönző cég logója. A jövendőbeli sztár szakadt jeansben ül egy fotelben, riporter körülnéz, előveszi a mikrofont, majd újból körülnéz, hogy hova ülhetne le. Jövendőbeli sztár egy lyukas veder felé bök a fejével. Riporter megfogja, a fotel elé húzza és ráül. Kicsit kényelmetlenül érzi magát, de szól, hogy mostmár kezdeni lehet.)
Riporter: Jövendőbeli sztárként, hogyan gondolod ...
Sztár (közbevág): Még mielőtt nekikezdenénk az interjúnak, szólnék hénáy mondatot jövendőbeli rajongóimhoz. Kedves jövendőbeli rajongók. Mind tudni fogjátok nagyon közvetlen ember vagyok. Éppen ezért már most kijelentem, hogy sztársági megnyilvánulásaimat korlátozni fogom, nem fogok nagy botrányokba keveredni - a kis botrányok elkerülése szinte lehetetlen, és nem jó az imidszemnek, ha nem keveredek bele kisebb botrányokba, amelyek a népszerűségemet növelnék. Mindig hűséges leszek hozzátok, soha nem foglak elnanyagolni benneteket, mert nekem ti vagytok a legfontosabbak. Én csak értetek vagyok, hogy titeket a zenémmel boldogítsalak, és ti értem vagytok. Függünk egymástól, és ez így van jól. A segítségeteket kérem, mondjátok el a véleményeteket a zenémről, az életstílusomról, hol kéne javítsak, és azt is mondjátok el, hogy mit szerettek abban, amit csinálok. Mindenkihez nem tudok igazodni, hiszen a saját stílusomat meg kell őriznem, de azért kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a műveimről és amit lehet felhasználok a javaslataitokból. Szóval, kedves jövendőbeli rajongóim, biztosítlak benneteket, hogy mindenki kaphat majd aláítást tőlem, még akkor is, ha majd többezren gyűltök össze egy koncertre, ha kell órákhosszat beszélgetek veletek, és ígérem, hogy a koncertekből csak annyi bevételem lesz, hogy meg tudjak élni belőle, és ne keljen szűkölködnöm, meg ki tudjam fizetni belőle a stábomat. És ha a lemezszerződésekből több pénzem lesz, akkor olyan eseményeket is meghirdetek majd, amelyek a közös együttlétünket fogják megcélozni, velem tölthettek napokat, velem élhettek ezalatt. Tudjátok, hogy a zenémmel utat akarok mutatni nektek, nem csak a pénzért csinálom, persze a pénz is kell a fejlődéshez, ezt pedig ti kell biztosítsátok nekem, de nem leszek önző, ha lesz több pénzem, akkor, miután megvettem az új gitáromat és lesz kocsim meg házam, akkor a megmaradt pénzemből építtetek Afrikában egy iskolát, mert a tanulást is nagyon fontosnak tartom, meg természetesen szimbolikusan örökbe fogadok néhány szegény afrikai gyereket is, akiknek a tanulmányait finanszírozni fogom. Jótékonysági bálokat is szervezni fogok, és a használt hangszereimet is árverezésre fogom bocsátani, és az ezekből befolyó pénzt is mind jótékony célokra fogom bocsátani.
(Nyílik a garázsajtó, belép rajta egy szőke, 17 év körüli fiú, kezében két dobütő, kissé megviseltek, de még haználhatóak, mögötte egy másik, az előzőnél fiatalabbnak kinéző fiú, aki egy kopott basszusgitárt cipel. Kint esik az eső, egy macska befut a garázsba. Jövendőbeli sztár sóhajt, nagy levegőt vesz, kinyújtja a lábát, kezével int a bejövő két fiúnak. Riporter újból próbálkozik.)
R: Mit tartasz szükségesnek ...
SZ: Folytatom tehát. Szóval minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a jót tegyem, és gondolom ezért nézitek el majd nekem a kisebb botrányokat, amik tényleg hozzátartoznak egy sztár imidzséhez. Ígérem, hogy mindenben a minőségre törekszem majd. (Kezét leengedi, félig üres sörösdobozt emel fel a fotel mellől, nagyot kortyol, félig tele szájjal folytatja.) Én csakis a jóra és minőségre fogok törekedni. Ezért is tanultam öt hónapig gitározni, úgy érzem, hogy ezalatt megtanultam az akkordokat, szólózni is megtanultam önerőből és a dobosomat és a basszusgitárosomat is megtanítottam arra a stílusra, amit képviselek és képviselni fogok. Mindent tőlem tanultak, ezért úgy érzem, hogy hitelesem vissza tudják adni azt, amit képviselek. (Riporter diszkréten matat a felvevőnél, majd egy óvatlan pillanatban, amikor a jövendőbeli sztár éppen a plafont nézi, kikapcsolja a mikofont, a felvevőt pedig bekapcsolva hagyja, hogy úgy nézzen ki, mintha a felvétel továbbra is menne.) És persze benneteket foglak a stílusomban képviselni, meg a ti értékeiteket, és a szövegek is erről szólnak majd, arról, amit hallani akartok. Meg arról is, amit képviselek. Ígérem, hogy mindenkire időt fogok szánni, még a legkisebbekre is, akik sokszor nem jutnak el odáig, hogy a cd-t aláirassák, mert a nagyok félretolják őket, szóval a kicsikkel is foglalkozni fogok. Mindenkivel, aki nekem majd számít és természetesen minden rajongóm számítani fog, nektek lesznek a koncertek, és a lemezeket is olcsón fogom majd árulni, persze a bevételükből majd valami jót teszek, segítek a szegényeken, és a kisjövedelműeket majd olcsóbban engedem be a koncertekre. Majd úgy csinálom, hogy a honlapomon, amit csinálni akarok, lesz egy regisztráció, ott lehet majd jegyeket foglalni, be kell majd írni, hogy kinek mennyi a jövedelme, és az alapján határozzuk meg mindenkinek a jegy értékét, persze lesz egy alapár, ami muszáj, mert valamiből ki kell fizetni a technikusokat is, meg a bért a helyért, meg egy csomó mindent. Tehát, végszóként csak annyit szeretnék mondani, hogy számítok rátok.
(Riporter úgy tesz, mintha kikapcsolná a mikrofont, elteszi a felszerelést.)
SZ: Nincs valami kérdésre?
R: Talán egy kérdésem lenne...
SZ: Jó, kérem küldje el e-mailben, és válaszolok rá, a fiúk már várnak, sajnálom, most nincs időm, próbálnom kell, hiszen ezt várják el tőlem, csak így fejlődhetek.
(Sztár hátat fordít Riporternek, aki elképed, majd, amikor látja, hogy már senki sem foglalkozik vele, és amikor meghallja a fülsüketítő zörejt, amit a három "zenész" produkál, menekül a garázsból. A felvett hanganyagot még a szerkesztőségbe vezető úton törli.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése