Párizs maga a pokol. Ugyanaz az érzés fogott el, amikor megérkeztem, mint amikor tizenévesen Kolozsvárra kerültem. Mocsok, tömeg, por, nagyvárosi nemtörődöm emberek, siető munkások, sétáló turisták, mindenütt fényképezők kattogása, szerelemlakatok csilingelése a hídon, egyszóval maga a pokol. Ennek a városnak az egyetlen szépsége talán a metróvonal. Na az már valami, és ott a mocsok, pisiszag, szűk folyosók, suhanó szerelvények, gyurakodó tömeg ellenére sem az undor fog el. Itt már lehet szerelelmet lelni, élni, ölni, ez az a hely, ami erre tökéletesen alkalmas.
