2013. szeptember 3., kedd
Ma remeg a kezem
Megkaptam a szurit, ráz a hideg, és ideges táncot jár a bal kezem. A szemem sincs rendben, néha sötét pontok jelennek meg a kép kellős közepén. Közben meg ostorozom magam, hogy mekkora balfék vagyok, hogy még mindig nincs elég bátorságom. Mihez? Hát semmihez. Majd legközelebb, mondom magamnak minden elszúrt alkalom után, és elmélázok azon, hogy milyen jó lehetne az életem, ha egyszer, csak egyetlen egyszer, tényleg lépnék: váltanék, továbblépnék, kézenfognék, megölelnék, megcsókolnék, kiáltanék, vallanék. Na de majd legközelebb, mondom újból magamnak, és beletörődöm abba, hogy a bátorságot nem nekem találták ki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem ezt te ne magyarázd! Eldöntötted, hogy nem hiszel magadban... Miért is? Mert egyszer nem mertél valamit, ami igazán fáj, eldöntöd, hogy igazából soha nem is mertél és nem is fogsz? Pffff!
VálaszTörlésMondanám, hogy ismerlek, de nem igaz. Az viszont annál inkább az, hogy hallottalak úgy beszélni, ahogy én nem mertem gondolkodni, és láttalak olyan eltökéltnek amilyennek én magam nem, pedig én azt hiszem magamról hogy merek. na ennyi!